Néha fáj, ha búcsúzol, néha pedig jó,
Néha megszakad a szív, és elakad a szó...
Néha érzed, meg kell tenned,
S ha ezt érzed, el kell menned...
Indulnod kell, tovább lépned...
Csak akkor s úgy lesz jó...
Ha változik a belső éned,
S már nem ugyanazt érzed,
Feszít belül s arra késztet
Nem jó irány, túl kell lépned...
Hát tedd meg, úgy lesz jó...
Ha a lelked meghalt, s nincs, mi itt tart,
Tedd meg, úgy lesz jó...
Ha mégis érzed, forr a véred,
Hát maradj, úgy lesz jó...
Ha készen állsz, ha harcba szállsz,
Ha valami jobbra vársz,
Hát keresd, úgy lesz jó...
Ember vagy, s nem marslakó,
Nem isten, csak halandó...
Ha önmagaddal szemben állsz,
Nézz a tükörbe, hogy mit látsz...
S tedd azt, mi neked jó...
Az ítélet az istené, a választás az emberé...
Sem a bánat sem a jó kedv, egyik sem tart örökké...
Nincs igazság, sem hazugság,
Mit mindenki ugyanúgy lát...
Nincs ember, kit mindenki egyformán lát...
Kinek higgy hát ??? :)
Higgy magadban, bízz magadban...
A békédet is keresd önmagadban...
Tedd azt, amit tenned kell,
Csak magadban ne tévedj el...
Nehéz az út, de túl kell élni,
Mert önmagaddal szembenézni,
Az a legnehezebb... igen, s látni,
Minden hibád tisztán látni,
S megtanulni elfogadni,
Hogy hiba nélkül nem tudsz élni...
Hogy hibáidból csak tanulni...
Életed végéig tanulni... s a jobbra törekedni...
Csak ez az utad...
Infernal...