Fáradtan álmodsz egy jobb világot,
Ahol van még igazi tisztaság...
Ahol vannak még valódi álmok,
És nem vesz körbe hazugság...
Ahol te is tudsz még tiszta lenni,
Nem kiábrándít a valóság...
Ahol jók még az emberek,
Ahol nem ábránd az igazság...
Ahol nem szégyen az, ha van szíved,
És kimutatod az érzésed,
Ahol nem bántanak, mert egyén vagy,
És bátran felvállalod magad...
Lassan elpusztul ez a világ,
És sokan nem látják miért...
Mindig másban keresik a hibát,
De semmit nem tesznek senkiért - semmiért...
Gyűlölet... jöhet akárki... Ellenség lehet bárki...
Vallás vagy politika, foci vagy csak sima vita...
Halálos sebet ejtenek, csak mert egyet nem értenek...
Emberek ilyenek... De miért jó ez nektek ???
Ha a vadállat öl, nem gyűlöletből teszi,
Csak a tigris nem járhat boltba, ő a zsákmányát eszi...
Mégis a "jó" ember ha utálkozik, állatnak nevez,
Pedig az "emberi állat" a legkegyetlenebb...
Mérgezzük a földet, és vele magunkat,
A fertőzés terjed, elárasztja világunkat...
Nem törődünk azzal, mi lesz holnapután,
Ahol az ember jár, arat a halál...
Aki most kisgyermek, neki vajh' mi marad ???
Vagy csak a szokásos : az ember darab - darab ???
A valóság számít, hogy csak számok lennénk ???
A "nagyok" szemében az életünk... nos... "érték" ???
Mindenki csak teper, és csak a sok p.énz számít...
Félrelökve bárkit, átgázolva bárkin...
Emberi értékmérő lett a "papírdarab",
Én azt hiszem fontosabb, ha valaki szabad...
Szabad a lelke, lehet, nincs "semmije"...
De nem köti gúzsba "rabszolga" élete...
Mert p.énzért sokan lelküket az ördögnek is adnák,
És hogy mi az ára, lehet fel sem fognák...
Ami tényleg fontos, p.énzért nem vehető...
Ahogy az étel is csak úgy jó, ha ehető... :)
Őszinte szeretet, egészség, vidámság,
Szabad gondolkodás, valódi barátság...
Az ember csak akkor becsüli meg ezt a pár kis dolgot,
Amikor már nincsen, amikor már elmúlt...
Visszahozhatatlan, mint aki már elment...
Hiába hiányzik, nem látod már többet...
Nem hallod a hangját, nem látod az arcát,
Itt már nem találod, feladta nagy harcát...
Az égre nézve fénylő kis csillagnak látnád,
A remény marad, hogy egy más "világban" "vár rád"...
Ahogy a sötét égre nézel könnybe lábadt szemmel,
Vérzik szíved, de mégis mosolyogsz felszegett fejjel...
Tudod, hogy itt van veled, és most is fogja kezed,
Mint mikor járni tanított, elesni nem enged...
Ami tényleg fontos, a szemnek láthatatlan...
Ami tényleg számít, az felfoghatatlan...
Aki tényleg megért, az nem kérdez...
Aki szívből szeret, az "csak érez"...